2010/2011 - Visszapillantás

2011.04.04. 21:25

Lassan elérkezik a Playoff és ezzel az alapszakasz összegzésének ideje is. Az alábbi posztban megpróbálom feleleveníteni a szezon nagy pillanatait, -  nem megfeledkezve a rosszakról sem - értékelni a játékosokat.

A felemásra sikeredett preseason után viszonylagos bizakodással vágtunk neki az alapszakasznak. Első utunk a jelentősen megerősödött Atlantába vezetett, ahol Brooksie nyitotta meg az idei gólcsapát, de a csapat 4-2es vereséget szenvedett. Ezután egy 4es győzelmi sorozat következett, melynek kezdetét a bunyó hegyekkel tarkított, 7-2re megnyert New Jersey elleni első hazai meccs jelentette. A játék nem ment úgy, mint a tavalyi alapszakaszban, sokáig mentek a találgatások, hogy mi a hiba. A sorok nem álltak össze rendesen, nem voltak kiforrott speciális csapatrészek. Alex Ovechkin gyenge formájának okáról is sokáig ment az ötletelés, hiszen a szezonban messze elmaradt a megszokott gólhozamától. Sokan a világbajnoki döntő elbukásának, az Olimpiai zakónak és a korai Playoff búcsúnak tudták be mentális felkészületlenségét.

November hónapot a csapat egy 5 meccses győzelmi sorozattal kezdte, ezen meccsek közül a legfontosabb a Tampa elleni 6-3as hazai siker volt melyen Alex Semin mesterhármast szerzett. Itt még nagyon úgy tűnt, hogy Ovechkin jó formájának hiányában Semin lehet a csapat új vezére, ám a későbbiekben  - egy-egy mesterhármason vagy győztes gólon kívül - ő is visszafogott volt, ám a Tampa ellen még ebben a hónapban villantott egy mesterhármast, a csapat pedig és 6-0ás győzelmet. A csapat ingadozó formájának jele volt, hogy Atlantában és Jerseyben és 5-0ra kaptunk ki, teljesen lélektelen játékkal.

Decemberben már kicsit egyértelműbb volt  akép, hiszen a csapat a december elsején, a Blues ellen 4-1re megnyert meccs után, zsinórban 8szor kapott ki, mely sorozatban a legfájóbb az volt, hogy az HBO is jelen volt, illetve, hogy az MSG-ben 7et kaptunk a Rangerstől, Ovechkin bunyó stb, biztos emlékeztek. A hónap nagy eseménye volt még az első idei The Rivaly meccs, a Winter Classic előszava, melyet a csapat elvesztett a rávezetés 7. körében.

Az új év a pár órával elhalasztott Winter Classiccal kezdődött, de erről majd bővebben kicsit később. A tampai GM Yzerman korábbi zseniális húzásának köszönhetően, az addig hiányzó láncszem - egy rendes kapus - Roloson személyében megérkezett és keserített minket kép SO vereséggel - ebből a fajtából idén egyébként 10et szenvedett el a csapat.

Februárban ezt már letudtuk küzdeni, ahogy a Penst is két alkalommal, az Anaheimet egy örült, 13 gólos meccsen, ám a Rangersnek nem tudtunk visszavágni és a vége megint csúnya lett, 6-0. 26.án megkezdtük idei legdicsőbb sorozatunkat, mely alatt 9 meccset nyertünk meg. Ezek közt szerepelt az NBC Game Of The Week Cup Preview(?) meccse, melyen a Chicagot győztük le, kisebb arányban, mint ahogy kellett volna, 5-0ra vertük az Edmontont, 2-1re a Tampát - melyet időközben lassan be is fogtunk -, majd a végállomást Eminem városa jelentette, ahol 3-2re szenvedtünk vereséget.
Ezek után biztossá vált a továbbjutás, egyre biztosabbnak tűnik a divízió elsőség és talán a konferencia elsőség is meglesz, szóval az alapszakaszból hátra maradt 3 meccs már gyakorlatilag érdektelen, egyetlen dolguk ezeknek a meccseknek az, hogy a csapatot kihegyezzék a PO-ra, a sérülésből visszatért játékosok újra magukra találjanak, a sérültek pedig épüljenek fel, leghamarabb az esetleges második körre.


Sok minden történt tehát idén, mégis az legemlékezetesebb talán, a szezon első felét meghatározó Winter Classic és azt azt felvezető 4 részes HBO sorozat volt. (Melyet jelöltek is 3 kategóriában Sport Emmy-díjra) Rossz volt látni a csapat szenvedését, hiszen pont a 8 meccses vereségi sorozatban forgatott az HBO, BB mester f-bomáiról sok vita szólt, ám ahogy mondani szokás, az életnél nincs jobb forgatókönyv-író, hiszen a mi csapatunknak semmi nem jött össze, míg a Pens és Crosby remek sorozatban voltak, a nagy meccset mégis mi nyertük meg, köszönhetően Eric Fehr remek játékának és Varly nagyszerű védéseinek. LINK

A továbbiakban a csapat vezetőségének és a játékosok egyéni teljesítményét veszem górcső alá, a teljesség igénye nélkül, értem ezt úgy, hogy azokról a játékosokról, akik távoztak/érkeztek/Hersheysek csak pár rövid gondolatot közölnék, hiszen egész éves teljesítményekről nem tudnék átfogó képet adni, sem statisztikákkal, sem saját véleménnyel.


Mivel poszton belül közelebb áll hozzánk a téma, ezért kezdjük BB mesterrel: Az ő idényére a találgatások voltak jellemzőek, melyek arról szóltak, hogy vajon mikor rúgják ki. Ezeknek a találgatásoknak meg is volt az alapja, hiszen - ahogy magam is kifakadtam egyszer - képtelen volt a meglévő és az idő elölrehaladtával folyamatosan erősebbé váló védő anyagból, rendes védelmet összehozni, illetve sor variációinak sokszínűségével nem kevés fejtörést okozott saját csapatának. A L8 során nagyon érett neki, ám Teddy többször is lenyilatkozta, hogy totálisan megbízik Boudreaban, aki rá is szolgál erre, hiszen vissza hozta a csapatot fejben a nagy presztízs meccsre, melyet meg is nyertünk. Ezután az idén megszokott felemás forma mutatkozott, amiatt a legvérmesebb drukkerek - és azok akik megszokták a tavalyi jó alapszakaszt - még mindig úgy gondolták, hogy távoznia kellene, ám a vezetőség egyértelműen közölte, hogy BB mesterrel terveznek és olybá tűnik, hogy nekik lesz igazuk, mert Boudreaut támadó felfogása miatt még mindig többen szeretik, mint ahányan távozását kívánják. A vezető edzők közül az egyik legjobb aránnyal rendelkezik, ám ez mit sem fog érni, ha a csapat nem nyer kupát - mert ugye bár, még mindig ez a cél.

GMGM: Bár sok kritikát kapott a nyáron azért, hogy a védelembe nem tudott intézni egy nagy nevet, Marcus Johansson és Backstrom szerződése őt dicséri. A szezon közben Flash helyére érkező Hannan nem volt egyértelműen nagy deal a kezdetben, ám Flashnek már nem volt helye formája romlása miatt, Hannan pedig a csapat egyik vezérévé nőtte ki magát. A trade deadline előtt sokáig ment az agyalás, hogy vajon mi lesz a következő lépés és bár úgy tűnt, megint lemaradtunk a nagy halakról, a végén Arnott személyében ismét egy remek játékos csapódott hozzánk Stecksért cserébe. Elsőre ez sem volt egyértelműen jó döntés, ám Arnott esetében is kiderült, hogy GMGM remekül gondolkozott. A dolgok történeti hitelességéhez hozzátartozik az is, hogy Dennis Widemant és Marco Sturm-öt is megszerezte, akikkel eddig szintén elégedettek lehetünk. ezek alapján elmondható tehát, hogy idén jobban dolgozott szeretett GM-ünk, mint tavaly, jól gazdálkodik a sapkával, jól hosszabbít és tradeel.



Alex Ovechkin: Ahogy már korábban is írtam, sokáig nem tudtuk, miért nem találja a régi jó formáját. Ahogy mindig is - mikor a góllövés nem megy neki - inkább ütközésekkel és remek passzokal vétette észre magát és azért közben csak össze szorgoskodott 30 gólt. Egyértelműen gyengébb szezonja van, mint a tavalyi, viszont igazi csapatjátékossá és igazi csapatkapitánnyá nőtte ki magát, amit remek látni. Szűk egy hónappal ezeleőztt elkezdett aztán belehúzni és csípkedni magát a gól gyártásban, ám egy sajnálatos sérülés ezt a lendületet megtörte, ám elmondása szerint nem bánta, hiszen nyugodtan rá tudott relaxálni a közelgő rájátszásra. Különösen fájó volt azonban, hogy PP találatainak száma jelentősen lecsökkentek, ami azt vonta maga után, hogy a csapat PP játéka is gyengült, ám amikor ő nem volt jégen emberelőnyben, akkor a csapat jobb mutatókat produkált. Idén tehát eleddig 30 gól és 51 assziszt van a neve mellett.


Nicklas Backstrom: A mágikus svédnek sem volt idén olyan idénye, mint amilyet tőle elvárna az ember, hiszen a playmaker Backisnek nem igazán mentek a jó passzok és ezt sokan a szezon eleji hanyatlás okaként vélték felismerni. Szerencséje sem volt, hiszen megszakadt remek sorozata is, egy Letangtól elszenvedett ütés után, melynek következtében pár meccset ki kellett hagynia és az elsiett visszatérésén sem volt szerencséje, hiszen rá is sérült, ami azt eredményezte, a sorozatban lejátszott meccsek szorozata megszakadt, valamint ennek számlájára írható egy másik jó sorozat várható megszakadása is(először nem lesz meg neki egy szezonon belül az 55 assziszt mivel 18 gólja mellé csak 45 asszisztja van). Ez a szezon nem róla szólt, csak néha tudott kítűnni, ám még mindig a csapat egyik legfontosabb láncszeme, akinek javuló formájára a Playoff során nagy szükség lehet.



Alexander Semin: Az öntörvényű orosz, aki egy igazi hangulat ember. Remek mesterhármasai miatt sosem feledjük el a Tampa elleni meccseket, ám hullámvasút szerű formaingadozásának köszönhetően az All-Star gálára sem hívták meg. Tavalyi önmagát - mint, ahogy idén mindenki, szóval ezt felesleges is mindig külön leírni - alulmúlja, hiszen 28 gólja mellé 26 assziszt párosul, ami egy ilyen kaliberű játékostől bőven kevés, ám remélhetjük, hogy ő is már fejben és lélekben a playoffra készül. Tavalyi rájátszásbeli teljesítményénél csak jobban nyújthat idén, amire szüksége lesz, mert feje fölött egy jelképes Damoklész kardja lebeg, annak köszönhetően, hogy hosszú távra nem hajlandó elkötelezni magát.



Brooks Laich: Az arc. Számos fontos gólj szerzője, a csapat nagyhangú vezére. Idén nem hagyott ki mérkőzés, ezért mérkőzés számot tekintve első - gondolom azért valakivel holtversenybe, de ennek, őszintén megvallva, most nem szeretnék utánna nézni :) - 16 gólja mellé 29 assziszt párosul. Idén voltak nagy gólcsendjei, ám amikor nagyon kellett, akkor ő betalált, ami miatt a drukkerek egyik kedvence. A rájátszásban, Brooksie "Nyomjuk be a harmadba és majd lesz valami" felfogására nagy szükség lesz.


Mike Knuble: Az arc ll. Ami Brooksiera igaz, az mind igaz Knubiera is, nagyon gyengén kezdte a szezont, sokáig gólképtelen volt, de mindig lelkes maradt és kapart. A nagy öreg aztán a szezon felénál kezdett magára találni és néha remek - lsd. Chicago elleni - néha kiszenvedett gólokkal segítette csapatát a győzelemhez. Mint kollégája, ő is szintén egy igazi vezér, mind a jégen, mind az öltözőben. 23 gól és 16 assziszt van idén a neve mellett, playoff rutinjára és küzdeni tudására nagyon nagy szüksége van a csapatnak, főleg a fiatalabb generációnak.

DJ King: Az év csalódása. Az már ideérkezése előtt is biztos volt, hogy nem a játékáért fogjuk kedvelni, ha egyáltalán fogjuk...hát nem kedveltük meg. 16 meccsen, ugyan tekintélyesnek mondható 30 büntető perc - mind bunyó - ám bunyói szinte mindig döntetlennel végződtek, vagy unalomba fulladtak. Azt, hogy a hockey játék részéhez nem sok köze van, mi sem mutatja jobban, mint hogy 2 asszisztot jegyzett egész évben és a waiverről senkinek sem kellett.



Marcus Johansson: A remek képességű fiatal svéd, egyfajta kicsi Backis. A szezon előtt MattyPee-vel szemben került a csapatba, köszönhetően az azóta sokat láthatott remek védekezni tudásának köszönhetően. 13 gól és 14 assziszt a neve mellett, mely asszisztokból pár, a legendás svéd-orosz párhuzamnak köszönhetően Seminhez került. Ha kell robbanékony, ha kell PK-ban lerázhatatlan. Csapatunk agonizálása idején volt pár meccs, melyen csak ő nyújtott értékelhető teljesítményt és meccseket is nyert a csapatnak. Honfitársához hasonlóan elég masszív fickó, egy igazi sérülése volt idén, ami kicsit hosszabb időre tartotta távol a játéktól, ám ennek ellenére nem nevezhető sérülékenynek. Ígéretes fiatal tehetség, 2 duplázása már volt, az első hat-trick-re valószínűleg jövőig várnunk kell.


Matt Hendricks: Men of the Year? Nem sokat tudtunk róla, nem sokat vártunk tőle, ám amit kaptunk az remek és feledhetetlen volt. Azt kaptuk tőle, amit DJ Kingtől vártunk, bunyót, bárhol, bármikor, bárki ellen. Talán a csapat egyetlen tagja, aki tavalyi önmagánál jobb teljesítményre volt képes, bár neki könnyebb is volt, hiszen tavaly az Avalancheben 56 meccsen szorgoskodott, míg idén nálunk 74 meccsen 8 gól és 15 assziszt a teljesítménye, kiegészülve 106 büntetőperccel. Fontos gólokat tud szerezni és büntetőjét öröm nézni, főleg annak tudatában, hogy nem rest verekedni, ha kell, ha nem. Emiatt nagyon megbecsült tagja lett ő a csapatnak, hiszen régóta vártunk már egy ilyen emberre.



Boyd Gordon: Nem volt egyszerű szezonja. Sérülése is betegségei miatt csak 57 meccsen vett részt, melyeken 3 gólt és 5 asszisztot szerzett, ám néhány asszisztja igazán remek volt. Az egyik legfontosabb kiegészítő játékosnak szokás nevezni, sérülése után azonban nem tudott olyan formát hozni, amely ezt megerősítette volna. Kérdés, milyen szerepe lesz a PO-ban?



Eric Fehr: A Winter Classic hőse. Ha emlékeztek még, volt egy Fehr Factor című írás, melyben taglaltuk milyen fontos szerepe lehet Air Fehrnek. Nos, ezt a számítást a folyamatos sérülések - legfőképp a váll sérülése - alaposan keresztbe húzták, hiszen még Gordonál is kevesebbet játszott, mindössze 49 meccsen tudott részt venni, ám ezeket 10 gól és 10 asszisztot azért sikeresen elért.


Jason Chimera: Ő is felül múlta tavalyi önmagát, hiszen 9 gólt és 16 asszisztott jegyez eddig idén és bunyózni sem rest, ha valaki nagyon felcseszi. Lassan benne lesz már ő is a korban, ám Speedy Chimera gyorsasága mit sem kopott. Ha párhuzamot kell keresni, akkor mindenképp a Knubie - Brooksie vonal folytatása ő, hiszen kemény, soha el nem fáradó, elázatos játékát mindenki szereti.


Matt Bradley: Men of the Year2? Szintén sokat volt sérült, vagy beteg és emiatt csak 58 meccsen szerepelt, amelyeken csak 4 gólt és 6 asszisztot gyűjtött, mégis járna neki ez a képzeletbeli díj, mert amikor idén ő bunyózik, ott kő kövön nem marad. Ha a hátralévő meccseket szerez még 7 percet, akkor megdönti NHL-es karrier csúcsát is. Amikor kell ő odaáll és odateszi magát úgy, ahogy kell, ezért szeretjük.

...és akkor még néhány említésre méltó név. Jason Arnott nálunk szerezte meg 400. gólját karrierje során, remekül a csapat része lett, jól kijön a társakkal a pályán és azon kívül is, reméljük, hogy az idei év Bill Guerinje. Jay Beagle a sérülések köszönhetően egyre sűrűbb jelenség lett idén, agresszivitását gyönyör nézni és a Habs elleni gólját sosem felejtjük el azt hiszem. Marco Sturm, a mindig mosolygós germán keresztpassz király, remek kiegészítő játékos, aki nagyon szimpatikus is emellé. Mathieu Perreault, aki remek duplákkal vétette észre magát, ám forma hanyatlása és a trade-ek miatt további szerep már nem várt rá.

Carlzner: (Mens of the Year?) Hiszen szentség törés lenne róluk külön beszélni - most azonban mégis fogok egy kicsit:) - , amikor BB mester rájött, hogy őket nem szabad külön játszatni, akkor már volt egy stabil és jó védőpárunk, ők voltak a kezdet tehát. Az együttes munkájukról: ritkán hibáznak, fiatal koruk ellenére magabiztosak, jól lőnek és helyezkednek, a jövő washingtoni védelmének alappillérei.


Karl Alzner: Minden meccsen szerepelt - ezzel meg is válaszolódott a Brooksienál felmerült kérdés:) - és 2 gólt illetve 10 asszisztot szerzett. Keménység és határozottség jellemzi, nem veszti el a fejét, ám ha kell megvédi kapusát, vagy csapattársát. A jelenlegi washingtoni védelem egyik legszimpatikusabb figurája.

 

 

 

 

 


John Carlson: A baba arcú gyilkos. Szintén nuku meccs kihagyás, 7 gól, 30 assziszt. Nagyon jól lő, erősen és pontosan. Rá fokozottan érvényes, az, hogy ha kell cselekszik és megvédi akit kell - gondoljunk csak Mojo-ra a Jersey ellen. "Megfogtuk vele az isten lábát" by Laci :)


John Erskine: Men of The Year? Idén ismét kitört belőle az állat és eleddig 94 büntető percet mutatott fel. 70 meccsen 3 gólt és 7 asszisztott szerzett, ezekből kettő majdnem Gordie féle mesterhármas. Védekezésben kevés hibával játszott, keményen, ahogy egy ilyen fickótól illik. Ami nála is kicsit bezavart idén, azok a fránya sérülések. Playoffban fontos szerepe lesz, mészárlás.

Mike Green: Az idei év talán legnagyobb vesztese. 49 meccsen 8 gól és 16 assziszt, állandó sérülések, hol fej, hol váll, hol láb. Az HBO sorozatában szívszorongatóan beszélt arról, mennyire frusztáló is ez számára. Visszatérésének dátuma még most sem biztos, tehát az első körben nagy valószínűséggel nem tud jégre lépni még, de nagy a valószínűsége, hogy még utána sem.


Jeff Schultz: Állandó védőpárja hiányában nem volt könnyű dolga, 1 gólt és 8 asszisztot jegyzett idén, nincs annyira pluszban, mint tavaly, de legalább pluszban van. Képes elképesztő hibákra és figyelmetlenségekre, "gyorsasága" a régi, ám nagyon masszív és jól ütközik, illetve szorít be embereket.

.....és a többiek: Tom Poti, a pénznyelő, aki korai sérülése úgy tűnik egész vére kitart, persze játéka alapján mi ezt nem is bányjuk annyira. Scott Hannan, a csapat egyik vezér egyénisége lett, Green hiányában a védelem esze és lelke, remek trade volt. Tyle Sloan, kritikusan gyenge, sok hibával játszó, nagyon agresszív játékos, ha játszik, mi félünk. Wideman, két év után az első pluszos szezonja lesz úgy néz ki, kellett neki a váltás, jó döntés volt ő is, ám sorsa kérdéses szvsz.


Michal Neuvirth: Talán a PO kezdő kapusa. Nagy kérdés volt, kié lesz ez a szerep, ám Varly állandó sérülései és Neuvy remek formája miatt nagyon úgy tűnik a kérdés eldőlt. Nagyon tehetséges kapus, aki nem ilyedt meg a lehetőségektől és a kihívástól, lepkéssel kapusaink közül a legjobb.


Semyon Varlamov: Idén sem tudott egy jó, masszív szezont produkálni. Fránya, ágyéki sérüléseiből nehezen tud csak kilábalni, pedig ha véd, nem kérdés a kezdő kapus kiléte. Legemlékezetesebb meccse idén a Winter Classic.


...és Holtby, a remek beugró, akivel néhány merészebb drukker rá menne a PO-ra is, még akkor is ha a többiek egészségesek. Botkezelése a 3 kapus közül a legjobb és a W8-ban is nagy szerepelt vállalt, de nagyon úgy tűnik, hogy majd jövőre kell majd még bizonyítania.

Összeségében elmondható, hogy mindne tekintetben változatos szezon van mögöttünk, ám a csapad küzdeni tudása mit sem változott, így, a playoff közeledtével reméljük a legjobbakat, a sérültek visszatérését és kívánok mindenkinek jó szurkolást.

ROCK THE RED!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://capitals.blog.hu/api/trackback/id/tr402800155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása